Tolyó fánk

(XVI. századi erdélyi recept)

“Az mennyit akarsz csinálni, ahhoz való serpenyőt keress, abban tölts tejet, 1 kevés vajat, azt tegyed az szénre, forrald meg, más ember kezében add az serpenyő nyelet, hogy tartsa. Az kezedben egy öreg erős fa kanál legyen, melletted egy tálban tiszta, szitált liszt. Mikor az tej forr, egyik kezeddel hintsd az lisztet az tejben, az másikkal erősen törjed annyira, hogy az tészta ugyan megkeményedjék, és megszáradjon az serpenyőben. Ha réz mozsárod vagyon, tedd abban az tésztát, s egy fa törővel törd erősen; hogy meg kezd hűlni, verj tikmonyat reá, kettőt avagy hármat, egy először azt töresd el mind az tészta között. Mindaddig verj tikmonyat reá, míg meghígul az tészta úgy, hogy az tojó fába töltheted, mikor töröd az tésztát, akkor főzzed meg. Mikor bele akarod tölteni, az tojó fát belől megvajazd. Az csillagnak csak 12 foga legyen, abból esik igazán szép fánk. Az tűznél az vaj melegen álljon, úgy tojd az tojófából az tésztát az vajban. Mikor tojod széllel járjon az kezed, hogy az tészta egymás hátára ne essék, mert ha egymás hátára esik, meg nem sül az tészta, rút is lészen. Mikor sütöd, öntözd az vajjal s meg is fordítsd, jól melegen add fel, s faragd meg nádmézzel.”